Régi és új. Porhanyós, omlós tészta és zamatos gyümölcs. No és egy kis krém, mert krémesen édes az Élet. Mi az?
természetesen a gyümölcskosárkák, melyekre emlékezhetünk még Nagymamáink idejéből is, amikor látogatóba mentünk vidékre… vagy éppen a városba.
Szerintem ez a sütemény igencsak ízletes, küllemére tekintve franciás eleganciával bíró kecses kis kompozíció. Jó enni, jó készíteni, jól is néz ki.. mi kell még? 🙂
Hát jó sok sütőforma! 🙂
Receptjénél pedig semmi sem legyen könnyebb, Minden Kedves Látogatóm biztosan ismeri az igazi Linzer-arányokat.
Én a következőkkel dolgoztam:
-30 dkg liszt
-20 dkg vaj
-10 dkg porcukor
-2 db tojássárgája
Lisztet a vajjal és porcukorral elmorzsolom, majd a sárgájákkal összegyúrom szép egyenletes tésztává. Nem gyúrom sokáig, mert törni fog, és nem is lisztezem túl.
Formákat kikenem olajjal, majd kb. 4-5 mm-esre kinyújtom a tésztát, és pogácsa szaggatóval kiszúrom. (Ügyeljünk a kosárkák méretéhez igazodva a kiszúró méretével. Az én formáim kb. 5-6,5 cm-esek.
Ha kész vagyok a kiszúrással, a köröket a formákba egyengetem, és közepes lángon megsütöm őket előmelegített sütőben. (kb. 175 fokon.)
Miután kihűlt, magától kifordul a kosárka a formából.
Tölthetjük bármivel, én most 250 g mascarpone-t kevertem ki ízlés szerint házi sárgabaracklekvárral, de van itt nutellás kosárka is eperrel. 🙂
Díszítjük. Gyönyörködünk, örömködünk, jó étvággyal elfogyasztjuk.
