Rég, nagyon rég terveztem már elkészíteni ezt az ételt.
A kacsához mindig fűztem egy afféle mende-mondát, miszerint a húsa sötét, és az íze karakteres, vad-íz. Aztán rá kellett jönnöm, hogy az a hús, az egyik legfinomabb, és legszebb, hát mi szépség egy jó ujjnyi vastag szalonna-borítású kacsacomb..! Erős és izmos, és a zsírja, ami kisül belőle, maga a folyékony arany. 🙂 Jól illik egy sült kacsához szinte bármilyen lekvár, főleg a pirosasak és savanykásabbak, mint pl.: málna, ribizli, eper, erdei gyümölcs, szilva… Fejedelmi lakoma.
Én most a nyárra való tekintettel málnalekvárt rottyantottam hozzá, melyet pár szál friss rozmaring-levélkével tettem varázslatosabbá. Köretként pedig tepsiben sült újburgonyát ajánlok. Mennyei…
Igazán elegáns vacsora lehet belőlük. 🙂
Hozzávalóim 2 fő részére:
-2 szép egész kacsacomb (alsó-és felső comb egybe)
-fél pohár kacsazsír (olvasztva)
-só
-kb. 5 db kisebb, és 2 db közepes újburgonya
Lekvárhoz:
-500 g málna (lehet fagyasztott is, én abból dolgoztam)
-ízlés szerint kristálycukor
-egy fél szár rozmaringról a levélkék.
Előmelegítem a sütőt 120-130 fokra (max. 140!).
Az olvasztott fél pohár kacsazsírt a kipapírozott (én ki szoktam) tepsibe öntöm, és egy kanál segítségével elegyenlítem. A kacsacombokat bedörzsölöm alaposan sóval (ezt előző éjjel is meg lehet tenni, jobban beissza a hús a sót), és egy kis tepsibe helyezem őket, majd egy kevéske zsírt kanalazok rájuk.
Alufóliával lefedem, és betolom a sütőbe, amelyben legalább 2 órán át lefedve sütöm. Mindeközben azért lehet ellenőrizni, én le is kanalaztam a kisülő zsír egy részét egy külön gyűjtőüvegbe. Maradék zsiradékkal locsolgatom. Amikor megpuhultak a combok, leveszem az alufóliát, és magasabb fokon pirosra sütöm a bőrét.
Míg sül a kacsa, felteszem egy kis edényben a málnát főni. Egy fakanál segítségével még meg is nyomkodom a gyümölcsöt, hadd segítse a szétfőlését.
Hozzáadom a cukrot, és közepes lángon sűrűn kevergetve főzöm, bugyogtatom, sűrűsítem. Nem sokkal mint ahogy kész van, hozzákeverem a rozmaring leveleket, majd ha a leve egy kicsit nehezebben csurog a fakanálról, lezárom a tüzet alatta.
Én vártam egy kicsit, majd még forrón betöltöttem egy kis üvegbe a lekvárt majdnem színültig, rácsavartam a tetőt, és fejre állítottam, végül egy törülközövel bebugyoláltam, így hűtöttem ki.
A meghámozott, felcikkezett burgonya alá szintén öntöttem egy keveset a kacsa kisült zsírjából, elrendeztem a tepsiben, sóztam, és be a sütőbe, közepes lángon megsütöttem.
Ha mindennel elkészültünk, és a lekvárunk is kihűlt, tálaljuk az ételt. A kacsát megszórhatjuk törött fekete borssal is, aki szereti .Díszítésképp egy kis rozmaring levélke-bokréta színezheti a kompozíciót.
Jó étvágyat kívánok.
