Augusztus 20-a van, Szent István király ünnepe, államalapítás, és természetesen az Új Kenyér Ünnepe.
Az én ünnepi kenyerem egy másmilyen kenyér lett, mint az itt eddig bejegyzett kenyereim. A liszt és víz -kovász alap benne található, de Ma szerettem volna Olyan Kenyeret sütni, és kipróbálni, amilyet a Mama még annó sütött. Az eredmény pedig: igen, a szokás hatalma – a megszokott falusi ízvilág, kissé sültebb ízű kenyér héj, és nagyon finom puha belső. A képeken látható két szeletet, és a csücsköt azonnal meg is ettem. Olyan lett. Olyan… 🙂
A fotón a dísz-kalász pedig árpakalász eredetileg, de azt hiszem méltóak voltak a kenyér mellé “állni”. 🙂
Kovász/előtészta/öregtészta:
A kb 12 óra elteltével kimértem a hozzávalókat és lereszeltem a főtt krumplit.
Bedagasztottam a hozzávalókat, majd letakarva pihentettem kelesztettem kb. 40 percet. Aztán formáztam, a kelesztő kaskába tettem, majd ismét kelesztettem. Na itt azt hiszem hamarabb kellett volna közbe lépni… mert szinte majd kikelt szó szerint a kosárból.
Ekkor már egy lábasban vízzel már be van kapcsolva a sütő, az itteni kis “fogalmam sincs mennyi” fok helyett jó max fokra állítva, a kenyeret egy ki sütőpapírozott tepsibe fordítottam. A lisztet egy kis puha vizes szivaccsal letöröltem rőla, amennyit tudtam, azaz “lemostam” a kenyeret, megvágtam, és betettem a sütőbe. Egy jó 10 perc után a vizet kivettem alóla, és kicsit lejjebb vettem a lángot alatta. Készre sütöttem, ez volt kb 1 óra.
Miután kisült, azonnal megspricceltem vízzel a kenyeret, hogy szép cserepes-ropogós legyen a héja. És amikor kisült, megvágtam, és már ettük is. 🙂
