Kalács-szerelmes lettem. Állandóan kalácsokon pörög az agyam, szerencsére a Karácsony elteltével hamarosan itt lesz a Húsvét, a következő nagy kalácsos Ünnep. Addig is persze még a kettő között egy majd’ kettő hónapon át tartó báli szezon jön… Mit jön, hisz már itt is van. 🙂
Szerintem a kalács az egy igazán hagyományos sütemény-típus, mellesleg a végtelenségig variálható, és nem utolsó sorban nagyon elegáns. Egy gyönyörű kalács koronája lehet bármilyen ünnepi asztalnak.
Itt most egy régebben leközölt (,,Első fonott kalácsom,,) receptet osztok meg ismét, mely nekem tökéletesen bevált. Van mit fejlődnöm még, de nagyon jó látni, amikor megcsillan a fény a felületén. 🙂
Ez egy szerelem… igen.
Fél adagot sütöttem, de a pici tepsit így is bőven elfoglalta.
Én az egész adagot írom le, de aki nem szeretne akkora nagy kalácsot, nyugodtan felezze meg az összetevők mennyiségét. 🙂
Sütésre, Ünnepre fel!
-50 dkg liszt
-2 dkg élesztő
-pici só
-1 tojás és 1 sárgája
-langyos tej: 2,5-3 dl
-4-5 kávéskanál cukor
-5 dkg olvasztott vaj
-2 marék mazsola
-2 marék durvára vágott natúr mandula
A langyos tejbe beleütjük az 1 tojást, és a másikból a sárgáját, és rámorzsoljuk az élesztőt. Egy kézi habverő segítségével elkeverjük.
Majd jöhet a liszt, melyben elkeverjük a cukrot, a mazsolát, a mandulát és a csipet sót. Elkezdjük gyúrni. Majd amikor kezd összeállni a tészta, vékony sugárban beleöntjük az olvasztott vajat, és sima tésztává dolgozzuk ki.
Amikor kész a kalácstésztánk, egy konyharuhával letakarjuk, és megkelesztjük.
Kelesztés után 3 részre osztottam, és összefontam. (Ami nem lett tökéletes, de nekem van időm.. 🙂 )
Egy kissé felvert egész tojással duplán lekentem, eddig is pihent, majd közepes lángon kb 175 fokon pirosra sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem.
Ha kihűl, szeletelhetjük is, tálalhatjuk, ki tejszínhabbal, ki porcukorral, nutellával, olvasztott csokoládéval, vagy csak egy pohár tejjel fogyasztva elegáns reggeli vagy vacsora.
Jó étvágyat.
