Ma egy jászsági, népi süteménykülönlegességet hoztam a blogra, melynek az a különlegessége, hogy NEM a meleg és nyirkos levegő hatására kel meg, hanem be kell egy ,,nemsajnálatos,, kendőbe csomagolva HIDEG vízbe kell lógatni, és amikor feljön a víz tetejére, akkor lehet tovább dolgozni vele.
Izgalmas ugye? 🙂
Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a recept, mely lehet néhány Kedves Látogatómnak nem is nagy újdonság.
Vízen kullogó:
-1 dl tej
-2 dkg élesztő
-50 dkg liszt
-10 dkg vaj
-2 tojássárgája
-pici só
-2 dl tejföl
-kristálycukor
-citrom reszelt héja
Az 1 dl langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt.
A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk a sárgájákat, a sót, citromhéjat és a 2 dl tejfölt. Jól kidolgozzuk.
Egy tiszta asztalkendőt liszttel meghintünk, és a tésztát lazán belekötjük, úgy, hogy legyen elegendő helye növekedni. Fakanál nyelére felfüggesztve, hideg vízzel teli fazékba tesszük, és addig hagyjuk benne, míg feljön a víz tetejére (kb. 1 óra).
A megkelt tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, csíkokra vágjuk, közepén megcsavarjuk, vagy fa-rúdra tekerjük. Kristálycukorba forgatjuk, és középlángon sütjük (160-170 fokon).
Amennyiben a fa-rudas verziót választjuk, a kihúzott rudak hagyta kis alagutakat akár tejszínhabbal is megtölthetjük: olyan lesz, mintha a kürtőskalácsot a habrolóval házasítanánk össze 🙂
Kellemes sütögetést, és jó étvágyat kívánok.
