Teljes kiőrlésű kovászos Búzakenyér

Mostanában valahogy több magyar népzenét hallgatok… rendszeres vendég a hangszórómban Sebestyén Márta és a Muzsikás népzenei együttes, s még más magyar népzenei előadók, és modern átírók. Úgy érzem, inspirálóan hatnak ezek a dallamok a lelki világomra, s a kenyérsütést is egyfajta “népművészethez” sorolom, hiszen az igazi kenyérsütést nagyanyáinkkal, s korábbi őseinkkel hozzuk egy vonalba. 🙂 Én a házi –kovászos– kenyérsütést leginkább a tiszta hozzávalói és a régi világ –tartósabb, tartalmasabb– kenyerei előtti tisztelet miatt kezdtem el, s ebbe természetesen beletartozott egy egyfajta kíváncsiság is: vajon meg tudnám-e én is tanulni, hiszen otthon Mamáéknál is volt két kemence, egyik a kiskonyhában, másik a nagykonyhában “fenn” a házban. Mára mindkettőnek csak a kormos szája beszél a múltról, a kemencék rég lebontva, befalazva. Eljárt felettük az Idő. A Mama megöregedett, Anyukám pedig csak mostanában sütkérezik otthon  -mindenféle egészséges lisztekből s kovászol-  kenyeret. 🙂 Visszük tovább a Múltat, s hagyományt  -modernizált világban. 🙂 Nagyon szeretünk kenyeret sütni. 

Csütörtök estefelé a hűtőben “alvó” fehér (BL 80) kovászból egy tiszta üvegbe tettem egy jó evőkanálnyit, s amiből kivettem, azt visszatettem a hűtőbe. EZT(a kivettet) megetettem 3 púpos evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszttel és 4 evőkanál langyos vízzel. Elkevertem, felraktam egy jelző befőttes gumit, hogy követni tudjam, mennyit emelkedik a kovász. Ez szépen péntek késő délutánra duplájára nőtt. (Volt öröm, már tudtam, hogy Kenyérke sül a hétvégén. 🙂 ) Majd ezt etettem FEL MÁR A SÜTÉSRE 6 púpos evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszttel és kb. 7 evőkanál langyos vízzel.  Szombat kora reggelre már meg is duplázódott, s ismét felraktam egy új befőttes jelzőgumit rá, mert indulnom kellett a dolgozóba, de szerencsére a hűvös lakás megtette a hatását, nem esett össze a második jelzőgumi vonala alá a kovászom, így hazaérvén azon nyomban bedagasztottam a kenyeret:

• 250 g BL 80 búza kenyérliszt
• 250 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• az egész üveg kovász (teljes kiőrlésű búza)
• 320 g langyos víz
• 10 g só

A kis dagasztógépemmel még nem állítottam össze kenyeret, így most kedvem volt kipróbálni: Hát igen, persze tudom én, lehet kézzel is egy egész teknőnyi kenyeret is kidagasztani akár, de mennyivel könnyebben lehet gépi segítséggel. Egy pillanat alatt összekapta az alapanyagokat, egyenletes, szép tésztát vettem ki a csészéből, amit egy fa deszkán picit alálisztezve átgyúrtam, s egy kilisztezett műanyag vájlingba tettem a kenyeret, s letakartam. Kb. 40 percenként “hajtogattam” háromszor. A harmadik után szépen megformáztam a deszkán a kenyeret, s a kelesztő szakajtóba rakott, kilisztezett vászonkendőbe fektettem, s betakargattam. Itt nálunk elég hűvös van, hiszen nem főzök-sütök órákat, s naponta, így kell a kenyeremnek az a pár óra, ami tartós meleg helyen igencsak lerövidül (a kelesztése). Hajnal 2-re állítva az órámat, keltem, s begyújtottam a sütőt max fokra, majd egy kis lábasban vizet tettem a sütő aljába. Kb. 15 perc múlva egy kipapírozott tepsibe borítottam a kenyeret, megvágtam pengével, majd be a sütőbe. Olyan 20 perc múlva kivettem a vizet, s lejjebb vettem a lángot alatta, s így még kb. 40 percet sütöttem. Közben azért fordítottam rajta… hiszen nem légkeveréses, csak egy egyszerű kis gáztűzhely sütőjéről van szó, máshogy süt. 

Amikor kisült a kenyér, azonnal rácsra tettem, s kevéske vízzel megspricceltem. Ropogjon-pattogjon a héja, had beszélgessen a Kenyér. 🙂 Reggel fogyasztottuk. Én meg voltam vele elégedve, megérte felkelni a kakasokkal. 🙂

A kiskonyha kormos, befalazott régmúlt-kemencéje. 🙂