Szomorú ez a március, hiszen járvány sújtja Magyarországunkat is. Világjárvány idejét éljük, s ezzel együtt közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, életvitelünket javíthatjuk. Fokozódik a természetes, egyszerű étel, az otthoni elterjedése a kis konyhákban. Mindenki próbálkozik, tesztel, egyre többen keresik az otthoni kenyérsütéshez a számukra megfelelő receptet, ki a gyorsabb élesztős változatot, ki pedig messzebbre nyúlik… Tovább »
Diós-kovászos kenyér
Szomorú ez a március, hiszen járvány sújtja Magyarországunkat is. Világjárvány idejét éljük, s ezzel együtt közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, életvitelünket javíthatjuk. Fokozódik a természetes, egyszerű étel, az otthoni elterjedése a kis konyhákban. Mindenki próbálkozik, tesztel, egyre többen keresik az otthoni kenyérsütéshez a számukra megfelelő receptet, ki a gyorsabb élesztős változatot, ki pedig messzebbre nyúlik… Tovább »
,,… Kenyér vagyok, mindennapi kenyér. Nem cifraság a szűrön, nem sujtás a magyarkán, nem hívságos ünnepi lobogó, kenyér vagyok mindennapi kenyér. Nem pompázom, de szükséges vagyok. …. Az álmom néha kemény, keserű, kérges, barna, mint sokszor a kenyér, de benne van az újrakezdés magja, …de benne van az Élet.,, Hangzanak el e kezdő sorok ebben… 
Mai Kenyeremet már régóta tervezem megsütni, s mivel különleges édeskés ízével ünnepi is lehetne, így lett ez a diós-mazsolás kenyér az Ünnepi kenyerem. Hiszen számomra nagy ünnepet tartunk itthon: tavaly, 2017 március 5-én indítottam el a “Levente RL-190“-néven becézett teljes kiőrlésű rozskovászomat. 1 éves lett. S tavaly is vasárnapra esett az elindítása. Emlékszem mennyire örültem,… 
Mostanában valahogy több magyar népzenét hallgatok… rendszeres vendég a hangszórómban Sebestyén Márta és a Muzsikás népzenei együttes, s még más magyar népzenei előadók, és modern átírók. Úgy érzem, inspirálóan hatnak ezek a dallamok a lelki világomra, s a kenyérsütést is egyfajta “népművészethez” sorolom, hiszen az igazi kenyérsütést nagyanyáinkkal, s korábbi őseinkkel hozzuk egy vonalba. 🙂… 
Tegnap, vasárnap megsütöttem a 10. kenyérkét, ismét visszatérve a kovászhoz. Csakis a liszt, víz és a só. Elégedett voltam az eredménnyel, egy -számomra- igen szép és majdhogynem az eddigi legfinomabb kenyeret sikerült sütnöm. 🙂 Hihetetlen hogy a teljes kiőrlésű rozsnak mekkora “ereje” van, tisztára rozskenyér, szinte nem is érezhető benne a búzaliszt jelenléte. Majd’ kicsattan… 
Úgy látszik nagy szerelem lesz ez a KOVÁSZOS KENYÉR-téma, mert érzem hogy egyre-jobban benne vagyok mind lelkileg, mind gyakorlatban, amikor van hétvégén lehetőségem, mert a másik szerelmet, a KALÁCSot is csak kell gyakorolni. 🙂 Hát ezen a hosszú Pünkösdi hétvégén volt alkalmam mindkettőhöz, és határozottan állítom, hogy a gyakorlatokat SIKERESNEK titulálom mindkét esetben: Bélzet első… 