Sütőpor, szalalkáli, és szódabikarbóna

A héten felmerült a nagy kérdés, miszerint miféle összetevőt takar a mindennapi háztartási -és konyhai életünkben népszerű poraink:
a sütőpor, a szódabikarbóna, és a szalalkáli.

(Forrás: A Mindmegette-oldal, azaz mindmegette.hu 🙂 )

A (gasztro)történelem szerint a SÜTŐPOR 1843-ban jelent meg legelőször a piacon, de August Oetker német gyógyszerész terméke jelentette az igazi áttörést 1891-ben. Innen indult világjáró útjára, majd 1903-ban szabadalmaztatták az Oetker-féle sütőport. Természetesen nemcsak a németek, hanem Mi, Magyarok is jeleskedtünk sütőporral, hiszen volt nekünk egy Váncza József gyógyszerészünk Miskolcról, aki még egy saját kis süteményreceptes könyvecskét is kiadatott, melyek sütőporos finomságok leírását közölte.
Még nekünk is van ilyen receptfüzet-lapjaink, megörököltem. 🙂

A sütőpornak a fő alkotóelemét, a SZÓDABIKARBÓNÁT pedig már évszázadokkal ezelőtt, sőt, már az ókorban ismerték! Kémiai nevén: Nátrium-hidrogén-karbonát (vegyjele: NaHCO3), melyet hamuzsírból nyertek ki, és felismerték hogy nem csak a mumifikálásban, hanem a mosásban, takarításban is hasznát vehetik. Kiválóan szagtalanít, és és a környezettudatos háztartások kedvelt tisztítószere.

A lúgos kémhatású vegyület egy kis savasság (és természetesen hő) jelenlétében azonnal elkezd szén-dioxidot termelni, melyek kis légbuborékokat képeznek, így emelkedik meg szépen a tészta. Savas közeg lehet: citrom, ecet, méz, vagy író, esetleg más savas alapanyag.
De ha olyan süteményt készítünk, amelyik nem tartalmaz semmilyen savas kémhatású anyagot, akkor sem kell megijednünk, hiszen a szódabikarbóna pusztán hő hatására is elkezd szén-dioxidot termelni. A sütőtérben minimum 70 foknak kell lennie, de a legoptimálisabb hőfok számára a 200-250 ‘C -közötti érték.

A sütőpor annyiban tér el a szódabikarbónától, hogy egyéb Segédanyagokat is tartalmaz, melynek hatására szabályozódik a szódabikarbóna működése, így akár már szobahőmérsékleten is kelésnek indul a tészta.
Könnyeddé, omlóssá és légiessé teszik a piskótát, és egyéb kevert tésztákat, muffinokat, tortaalapokat, aprósüteményeket. 🙂
Érdemes betartani a receptek szerinti előírt mennyiséget, így elkerülhető a felesleges felfúvódását a tésztának.

Általában 10 g 250 g liszthez elegendő mennyiség.

Viszont mint mindennek, itt is megtalálhatók a minőségi határidők, hiszen ,,idejében jó,, alapanyaggal lehet jó eredményt elérni. Egy kevéskét az adott porunkból ha egy pohár forró vízbe szórunk, amennyiben szavatossági idejében van még, akkor elkezd habzani. Így könnyedén meg tudjuk állapítani, hogy jó-e még.

Mindig alaposan keverjük el a lisztben, hogy egyenletes legyen a tészta, és lehetőleg azonnal tegyük az előmelegített sütőbe, hogy hatását maximálisan kifejtse. Így nem fog összeesni a tésztánk. 🙂
Tárolásuk: fénytől védett, száraz, lezárt, hűvös helyen.

De nemcsak a szódabikarbóna, hanem a SZALALKÁLI is gondoskodhat a tészta szellősségéről. Kémiai neve: Ammónium-bikarbonát (NH4HCO3), és ez az anyag is hasonlóképpen működik mint a szódabikarbóna, csak itt szén-dioxid termelődése mellett még ammónia is megjelenik, így érdemes nyitott ablaknál sütni. (szerencsére hamar elillan az ammónia-szag, ezt otthoni tapasztalatból mondjuk Anyukámmal. 🙂 )

Ezt az írást egy kis ismertetőnek szántam elsősorban önmagam számára, de azt hiszem jó ha Mindannyian tisztába tesszük a fogalmakat. 🙂