1.0angyalgalushkahttps://angyalgalushka.cafeblog.huCzókoly Nikolettahttps://angyalgalushka.cafeblog.hu/author/czokoly_nikoletta/<p>Ezt a szép, és megható történetet a mindennapi kenyérről, a Konyharegény blog bejegyzéseként találtam ma reggel egy nagy közösségi oldalon, de amint elolvastam, tudtam, hogy meg kell osztanom itt is Veletek, annyira szép és tanulságos. :-)</p> <p> </p> <p>A mindennapi kenyér</p> <p>Egy kisfiú nagyon szerette a kenyeret, de ha jóllakott, a maradékot elmirzselte-morzsálta. Vagy éppen eldobta.<br /> Hiába szidta az édesanyja. Hiába fenyegette fakanállal. Hiába koppintott a körmére. Hiába pallott a fenekére. Nem fogott rajta. Végül maga a kenyér is megsokallta a dolgot, s elbújt a kisfiú elől. <br /> – Éhes vagyok, édesanyám. Kérek szépen kenyeret.<span class="text_exposed_show"><br /> – Nincsen – mondta az édesanyja.<br /> – Hová lett? Hol van? <br /> – Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszament a pékhez.<br /> Szaladt a kisfiú a pékhez.<br /> – Kérek szépen kenyeret.<br /> – Nincsen – mondta a pék, tenyerét kifordítva.<br /> – Hová lett? Hol van?<br /> – Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, lisztté változott, és visszafutott a molnárhoz.<br /> Futott a kisfiú is a molnárhoz.<br /> – Kérek szépen kenyeret.<br /> – Tőlem, fiam, még lisztet is hiába kérsz.<br /> – Hová lett? Hol van?<br /> – Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszaváltozott búzává, s visszabújt a kalászba.<br /> Rohant a kisfiú a búzaföldre. De ott már kalászt egyet se látott.<br /> – Kérnék szépen kenyeret – pityeredett el a kisfiú.<br /> – Nincsen – mondta a földmíves, amint egy zsákot éppen beürített a vetőgépbe.<br /> – Hová lett? Hol van?<br /> – Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszabújt a földbe. Majd csak jövő nyáron lesz kenyér belőle.<br /> Nagyon éhes volt már a kisfiú, és elkezdett keservesen sírni. A földmíves megsajnálta.<br /> – Add csak ide a sapkádat!<br /> A kisfiú odaadta.<br /> A földmíves megtöltötte búzával.<br /> – Na, szaladj vele a molnárhoz!<br /> Szaladt a kisfiú, hogyne szaladt volna! Még a lába se érte a földet. A molnár a búzát megőrölte. Kapta a kisfiú a lisztet, vitte a pékhez. A pék sütött belőle egy szép ropogós cipót. Ott mosolyog az most is az asztalon. Ha megéhezik a kisfiú, csak kanyarít egy szép karéjt neki az édesanyja. És mosolyogva nézi, hogy az ő szép, okos kisfia milyen jóízűen eszi meg az utolsó morzsáig. A világért sem mirzselne-morzsálna el még egy hangyának valónyit se belőle, mert most már ő is tudja, hogy mennyi fáradsággal jár a mindennapi kenyér előteremtése.</span></p> <div class="text_exposed_show"> <p>/Kányádi Sándor/</p> <p>(Fotó: pinterest)</p> <p><a href="https://angyalgalushka.cafeblog.hu/files/2017/03/inspiracio-a-kenyerlelke-versenyhez.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-575" src="https://angyalgalushka.cafeblog.hu/files/2017/03/inspiracio-a-kenyerlelke-versenyhez-200x300.jpg" alt="" width="200" height="300" /></a></p> </div>richhttps://angyalgalushka.cafeblog.hu/files/2017/03/inspiracio-a-kenyerlelke-versenyhez-150x150.jpg150150