Szomorú ez a március, hiszen járvány sújtja Magyarországunkat is. Világjárvány idejét éljük, s ezzel együtt közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, életvitelünket javíthatjuk. Fokozódik a természetes, egyszerű étel, az otthoni elterjedése a kis konyhákban. Mindenki próbálkozik, tesztel, egyre többen keresik az otthoni kenyérsütéshez a számukra megfelelő receptet, ki a gyorsabb élesztős változatot, ki pedig messzebbre nyúlik vissza, több időt engedve a régi kovászolt kenyérnek. De végül Mindenki megtalálja a számára és Családja számára a megfelelőt. 🙂
Szomorkás ez a március, de egyben Ünnep is nekem, hiszen idén 4 éves ez a Blog. 🙂 Elsősorban önmagamnak indítottam el, hogy örömöt lelhessek benne, s a világ elé tárhassam ezt a jót. Egy pékségben kezdtem dolgozni 2015-ben és egyszerűen…. megihletett… Magával ragadott. Az, hogy egy egyszerű szakmát is lehet művészi tökélyre fejleszteni. Egyszerűen ennyi: misztikuma a kovásznak, a reggeli hangulata egy pékségnek, a friss kávé illata… elragadó.
Diós-kovászos kenyér: (a szokásos, bevált arányokkal )
- 500 g BL 80-as búzakenyérliszt
- 350 g víz
- 140 g érett kovász (ez nálam mindig teljes kiőrlésű)
- 11 g só
- 1 marék dió, megvagdosva késsel
Egyszerűen bedagasztom a kenyeret, majd pihentetem 2-3 órát. Megmozgatom, meghajtogatom, feszesítem, majd újból pihentetem 2-3 órát. Szépen veknit formázok, és a kilisztezett szakajtóba teszem, betakargatom egy kenyeres vászonnal, majd hűtőbe teszem, (ez kb estére szokott megtörténni), és másnap, délután kisütöm. A sütőmet a legmagasabb hőfokra állítom, majd ha szépen megkelt a kenyér, kisütőpapírozott tepsibe borítom, megvágom zsilett pengével, jól megspriccelem vízzel, és mehet a sütőbe. Kb. egy órát sül, olyan 25-30 percnél veszem kisebbre a lángot, és kb eddig vagy 2-szer bespriccelek vizet, hogy gőzt adjon. Mosolygósra sütjük.
Nyilván itthon máshogy működik a kovász mint egy pékségben, más a klíma, a meleg, a pékség kemencéje nagyobb teljesítményű mint egy kis házi gáztűzhely. Ami bent megkel egy óra alatt, itthon kel vagy 4 órát is… A meghatározott idő intervallumjaim a nekem bevált időket mutatják, de csak példaként írtam le, hiszen mindenhol máshogy viselkedik a kovász, a TÉSZTÁT szükséges figyelni, nem az órát. Mindig a tészta a mérvadó. Persze azért sütésnél nézem az órát… 🙂
Jut eszembe!! Az egy dolog, hogy teljeskiőrlésű a kovászom, de hogy a dió is ennyire befolyásolja a színt?! Elképesztő: lilás-szürkés-barnás bélzet.
Örömteli sütögetést kívánok Mindenkinek
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: