,,… Kenyér vagyok, mindennapi kenyér. Nem cifraság a szűrön, nem sujtás a magyarkán, nem hívságos ünnepi lobogó, kenyér vagyok mindennapi kenyér. Nem pompázom, de szükséges vagyok. …. Az álmom néha kemény, keserű, kérges, barna, mint sokszor a kenyér, de benne van az újrakezdés magja, …de benne van az Élet.,,
Hangzanak el e kezdő sorok ebben a szép hagyományőrző videóban:
Úgy érzem, nem kell több szót szólnom a kenyérről, mint ezen videóban elhangzik a legelején és a legvégén. Abban MINDEN benne van foglalva. Szerencsére a kenyér újra “visszatért”, egyre több szerte a világban a tisztelőknek a száma, egyre többen vagyunk akik foglalkozunk a kenyérrel, s ha nem is épp “mindennapi” de jelen van asztalunkon, mint áldás a múltból…
- 500 g BL80-as fehér kenyérliszt
- kb. 350 g víz
- kb. 130 g aktív kovász (nekem teljeskiőrlésű rozskovászom van)
- kb 12 g só (plusz-minusz 1 gramm, ki hogy szereti)
- egy marék tört krumpli
A lisztet a vízzel és a krumplival eldagasztom, majd hozzáadom a kovászt, dagasztom kicsit, majd ha jól elvegyült a tésztában, hozzáadom a sót, és kidagasztom. Kicsit ragacsos lesz a tészta a krumpli miatt, de lisztezett deszkán kicsit átgyúrhatjuk pihentetés előtt. Pihentetni egy letakart kiolajozott tálba tesszük, majd kb óránként 3-szor belehajtogatjuk a levegőt, s megtornáztatjuk a tésztánkat. Végül szintén kb. 1 órán át pihentetjük, majd szép kis cipót formázunk belőle és kilisztezett szakajtóba tesszük a kenyértésztánkat, s sütésig abban pihentetjük-kelesztjük. Nos ezen pihenési szakaszok egy dolog hogy egy igazi pékségben mennyi ideig tartanak, DE otthon teljesen más a körülmény, a levegő, a környezet, a hőmérséklet, s a gyakorlat is (pl. egy kezdőnek), más a kemence, vagyis a sütő, más a hőmérséklet, van aki tud magas hőfokot produkálni, míg egy régebbi sütő nem biztos hogy tudja, s már sem lesz OLYAN az eredmény, mint az internetes fényképeken… Nálam mindig HOSSZABBAK ezek az érési idők. Figyelni kell a tésztát, nem szabad megfeledkezni róla. Végül kisütjük. Magas hőfokon vetjük be a kemencébe majd visszább vesszük a hőmérsékletet, és szép pirosra sütjük. Vetés után adhatunk neki gőzt hogy húzza fel a tésztát. (Én ezt egy sütő aljába tett vizes edénnyel szoktam elérni, s kb 10 perc után kiveszem. de csak olyan fél óra után veszem kissé lejjebb a lángot alatta ((pont az miatt, mert nem tudok megfelelő hőmérsékletet biztosítani neki)), és szép mosolygósra sütöm.) 🙂 Nagyon nagy türelem és sok sütés kell a jó kenyér készítéséhez, s ez nem volt régen sem másképp, sem most a modern technikával körülölelve, de ez inkább hozzon közelebb a Kenyérhez, s tán máshogy fogunk rá tekinteni… eleink szemével.
…és egy kissé fénytelen-életlen de igazán természetes fotó… 🙂
Jó étvágyat, kellemes sütögetést.
( RL-190 és víz )
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: