(kép: Nyári határ, Jászkiséren)
Március 6-án múlt 3 éve hogy elindítottam az angyalgalushka-blogot. Elég sokáig gondolkodtam, belevágjak-e, fogom-e írogatni, és ha igen milyen is legyen, süteményes vagy ételes? A gasztronómia volt az egyetlen egyértelmű dolog. Aztán miért is csinálnám? Mi a célom vele? Mert mindenkinek kell egy kis hobbi. S mert oly’ sok szép inspirációt lát az ember a konyha világából az interneten, természetes hogy “megéhezik”. És talán fűződik egyedi emlék hozzá… egy otthon, kerttel, egy süteményekben-főzésben-házi tészták készítésében jártas Nagymama… egy határba kijáró-dolgozó Nagypapa, akik réges-rég még kézzel aratták a gabonát… egy vidéki falu. Egy vidéki Élet. Emlékek, ahogy én emlékezem, ahogy én próbálom áthozni a fiatalkori valóságomba. A városi életbe. Hogy egyszer fogok-e élni újra vidéken, nem tudom. De éljen bárhol is az ember, bármilyen városban, ha szépen emlékezik a múltra, honnan jött, akkor az mindig egy láthatatlan őrző lesz felette, ami segíti előre az úton.
Én az ételekbe próbálom visszahozni a vidéket, leginkább az egyszerűbb ételeket, hiszen azok is lehetnek olyan finomak, mintha drága alapanyagokból készítenénk. Egy puha házi kalácsnál, vagy igazi kenyérnél kevés jobb dolog létezik. Mindig elképzelem hogy régen milyen tisztelet övezte ezt a két “terméket”. “Mindennapi kenyerünk hajdan oly megbecsült volt hogy imába foglalták.” -írja az egy pékséges olvasmány az egyik internetes oldalon. Megragadott ez a mondat. Ma pedig? …Szerencsére már kezdi visszaszerezni a kenyér a régi státuszát. S a kalács? Kenyérféle, csak itt dúsítják a tésztát víz helyett tejjel, továbbá tojással, vajjal… A régmúlt embernek az ünnepi asztalán foglalt el kiemelt helyet, méltóságot a kalács.
Minden zeg-zugnak az országban megvan a maga sajátos gasztronómiája. A Jászságra az egyszerűség a jellemző. Néha írok-egy-egy jász étel receptet ide a blogra, hogy vigye a hírünket, de leginkább az egyszerűség a mérvadó, ahogyan rám -is. Egyszerűség itt a magyar fővárosban. Én is megmaradtam vidéki lánynak, mint Borbás Marcsi a Gasztroangyal műsorból akire nagyon felnézünk. 🙂 Bárhol is lakjak, a Jász-vidékre mindig emlékezem, bárhol járjak, a Jászság oda is jön velem. Ha máshogy nem is, de emlékek formájában biztosan. Az Élet visz előre, s ki tudja hová sodor. Tiszteljük a Múltat, hogy emelt fővel élhessük a Jelent.
Végül kedvenc fotóimmal zárom ezt a gondolatsort, fogadjátok szeretettel:
Jó olvasgatást, kellemes sütést-főzést kívánok Minden szépet, jót és finomat kedvelő Embernek.
🙂
(a fotók egy része az internetről, nagyja saját)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: