Hogy miért a Mézeskalács a “szent”?
… Épp ma dagasztottam be a karácsonyi mézeskalács tésztáját, s most hagyom pihenni, Karácsony előtt pedig kisütöm. Ahogy beleillatoztam a mézeskalács-fűszerkeverék tasakjába régi emlékeket idéztem meg. Amikor -anyai-Nagymamámmal sütöttük együtt a mézeskalácsot, és díszítettük… a receptes füzetében volt egy réges-régi újságból kivett mézeses cikk… azok a képek: ITT kezdődött Minden. A tél, az adventi várakozás, Karácsony várása áhitattal töltötte meg azt az időszakot. Olyan Igaz volt. Olyan egyszerű.
Vagy amikor még kisebb voltam, általános iskolás, és otthon Jászkiséren jártam egy “Tante Kati”-nénihez németet tanulni… Neki a régies háza, udvara, hatalmas fenyői, kertje-növényei, régi bútorai, könyvei, ékszeres ládikája, kincses ház volt nekem, a cicái… s a kis kekszes doboza, ami Svájcból kapott kis mézeskalácsokat rejtett, kandírozott narancshéj…
Vagy egy másik emlék: apai nagymamám régi lakásuk, a szobájában a régi szekrény s benne porcelánok, kristálypoharak, ékszeres doboz, parfümös üveg, és a kekszes doboza…
Persze ott vannak a búcsús vásári mézeskalács-bábuk is… de nekem a Mézeskalács s annak illata a régi idők bájos lényét idézi fel bennem, eleganciát, finomságot, romantikát, különlegességet, s egy kis pikantériát.
(Lejegyezve 2018. november. 26.)
angyalgalushka
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: