Rozs-mézeskalács

Ó de nagyon régi feltevés is volt számomra, vajon milyen is lehet a mézeskalács rozslisztből!? Úgy hallottam egy ismerőstől, hogy a mézes az eredetileg is rozsos lenne… na de nem számít, mézeskalács próbája az evés. A szokásos receptet most 60% világos rozsliszttel készítettem, először próbaként, mert a teljeskiőrlésű rozslisztet nem mertem még kipróbálni, úgy hogy csakis kizárólag az legyen benne. Eddigi legcsodásabb tésztám lett. Ennyit számítana a ROZS? Hát úgy tűnik, igen. Sokkal szebb lett a tészta, egyenletesebb, sokkal szebben gyúrható kézzel, gyorsan alakítható, nem repedezik. Harmóniában vannak az alapanyagok egymással. Mindegyiknek egy a célja: a szépséges mézestészta megalkotása. Méltó társ az Ünnepeken, kiváló ajándék szépen csomagolva, vagy csak egyszerű párja egy finom teának vagy kávénak. S nem mellékesen nagyon laktató, tápláló finomság. 🙂

• 0,5 kg liszt (300 g világos rozsliszt és 200 g búza finomliszt)
• 150 g vaj
• 150 g porcukor
• 125 ml méz (vegyes virágmézet használtam)
• 1 tojás és 1 sárgája (azaz 1,5 tojást számolom így mindig)
• 1,5 tk. szódabikarbóna
• 1 csomag mézeskalács fűszerkeverék (14 g)

Lisztet, szódaport összekeverem egy tálban. A dagasztógép csészéjében pedig az olvasztott vajat, porcukrot, mézet, tojást, és a fűszerkeveréket keverem jól el. A nedves keverékhez adom a lisztet, majd a géppel lassabb fokozaton szépen kidagasztom a tésztát. Miután kész, kiveszem a dagasztócsészéből, és lisztezett felületen átgyúrom, s frissentartó fóliába csomagolva pár napig pihentetem, érlelem. 

Sütés előtt kb fél centisre szoktam nyújtani, és tetszőleges formákkal kiszúrom. Kb. 175 fokon készre sütöm. Vigyázat!!! NE hagyjuk ott, mert mint minden kekszféleség, elég hamar meg tud pirulni. Díszítésként szebb fél diót és hámozott mandulát használtam (forró vízbe téve pár másodpercre a mandula barna héja egyben lehúzható), valamint tojás sárgájával kentem le. Mivel nem épp közvetlen sütés előtt kentem le, így kissé száradni kezdett a tojás a felületen, s eredményképpen szépen megrepedezett a teteje, mint a bejglinek. S magasabb is lett a lekent, mint a kenetlen, valószínű mert csak nedvesebben tartotta a tészta felületét, s jobban tudott emelkedni, mivel nem kezdett leszáradni. Mondjuk nem bántam eme kis hibákat, mint pl. a kirepedés, mert amúgy is szeretem a rusztikus stílust, s ha egy sütemény átveszi az irányítást, az maga a tökély ilyen esetekben. 🙂