Rozskovászos rozsos félbarna kenyér

Hát lehet ezt feladni? A kenyérsütést, kovászolást. 

Aki egyszer ráérez az ízére, izgalmára, az tuti nem tud szabadulni tőle. (Pedig bevallom sokszor próbáltam… s mégis itt van a Kenyér.) Ez a formás félbarna rozsos szépség is ily aggodalmak közepette ,,született,, , tudniillik tegnap, szombaton épp hamar tudtunk végezni a munkahelyen, így rohantam is haza, hogy még aznap ESTEFELÉ be tudjam dagasztani a ,,Mindennapit,,. Erre mi fogadott? A rozskovász (,,kovászmag,,) már épp kifulladóban, a megetetett kovász (a kenyérbe menő), pedig eléggé erőtlennek látszott. 

Így most az AKARAT dagasztott és kenyerezett helyettem: A kifulladófélben levő kovászmaggal és 1-2 kanállal a ,,kenyérbe menővel,, sebtiben összedobtam a tésztámat, majd pihentettem, és háromszor hajtogattam kb. 30 percenként. A harmadik hajtás utáni 30 perce után veknit formáztam, és a kenyeres vászonkámmal kibélelt, kilisztezett szakajtóban kelesztettem kb 2 órát még. (Legközelebb szerintem ki fogom próbálni hogy csak bedagasztom a tésztát, pihen, majd leformázom, szakajtóba téve kelesztem és úgy sütöm.) 🙂 S a szokásos módon sütöttem, s most belekezdenék a szokásos refrénembe: ,,tudom hogy minimum 240 fok kellene neki kezdetnek… de ez a sütő valószínűleg ezt nem bírja…. stb. …,, kb. 60 percet sült, 20-25 percnél lejjebb vettem a max hőfokot, és kivettem a vizes lábast. Kétszer meg is forgattam, mert eléggé ,,megkap,, a sütő hátulja. 

Amúgy mindent latba véve eddigi legszebbem, és az íze is nagyon természetes, finom. 🙂

• 350 g langyos víz
• 170 g rozskovász (RL 190-víz)
• 350 g BL 112 és 150 g RL 90 lisztek
• kb. 10 g só

Valóban megéri a ,,fáradozást,, ami inkább (már) csak annyiból áll hogy folyamatosan figyelni kell, míg az ember megtanulja, és rutinszerűen kenyerezik. 

Annak idején ez nem így volt, viszont szentebb is volt a Kenyér, de azt gondolom napjainkra kezdi visszafoglalni régi, megilletett helyét az életünkben és a szívünkben. 

🙂