Régebben azt hittem, hogy Kenyeret sütni úri huncutság. Persze az is. Viszont JÓ Kenyeret sütni… Na az már más dolog. Főleg itthon. Főleg nem pékséges-körülmény közepette. Olyan konyhában, ahol nem csontra-koppra mindennap főznek-sütnek. S egy OLYAN régimódi gáz tűzhelyben sütni kenyeret, amelyben…
Tulajdonképpen most jöttem rá, hogy nem szeretnék többé görcsösen ,,kenyerezni,,. Izgulni hogy ,,jajj most hogy sikerül, vajon sikerül-e majd MOST?,, s ha nem ,, jajj most mi lesz? Sosem fogok tudni jó kenyeret sütni?,,
A mostani válaszom: DE. Majd ha kiérdemeltem a jó kenyeremet. Majd ha nem leszek türelmetlen. Majd ha kezdőként vállalom hogy igenis nem tökéletes, s hogy is lehetne az? Nem lehet AZONNAL kezdőként TÖKÉLETES Kenyeret sütni. Azt ki kell érdemelni. Hittel, gyakorlással, türelemmel. (S persze nem árt a Kenyérnek egy Kemence amilyan IGAZI falusi, vagy legalább egy villanysütő, amely teljesítménye beállítható 240-270 fokra. Mert az IS szükséges a Kenyérhez, a magas hő.
Kérdeztem is a pékségben, muszáj-e a magas hőfok? Vethetem-e 200-ra? Kérdeztem (de a választ úgyis tudtam). ,,Felejtsd el.,, A magas hőfok húzza fel a kenyeret magasra, majd visszább kell venni hogy átsüljön, s száradjon engedje ki a nedvességet. A 200 fokomon csak ELKEL a kenyér, ellapul, és kiszárad, de nem sül.
Jó. Tehát majd kell egy új saját sütő, ami bírja a kenyér vetési hőfokot is. 🙂 Amíg viszont meg nem veszem, addig küszködök az itteni régivel, az eredményt így is elfogyasztjuk, a Miénk. 🙂
Addig is a legutóbbi Kenyérkém:
- 500 g BL 80 és picike RL 90 lisztek keveréke (kb. 450 volt a búza, míg el nem fogyott 🙂 )
- 320 g langyos víz
- 120 g teljes kiőrlésű rozskovász (víz-RL 190)
- 10 g só
Tésztát bedagasztottam, pihentettem, háromszor hajtogattam-mozgattam, majd kelesztőkosárban pihengetett, kelt az erkélyen, mert most ott oly jó idő volt neki. 🙂
Max. fokozatra vettem a sütőt, aljába tett lábasba vizet töltöttem, s kb 20 perc múlva egy kipapírozott tepsibe borítottam a Kenyeret, bevágtam, kicsit megspricceltem vízzel, és betettem a sütőbe. Kis idő után kivettem a vizet, visszább vettem a hőfokot. Pirosra sütöttem.
Szóval nem. Nem könnyű dolog a kenyérsütés. De egy nagyon szép dolog, ami igazán megörvendezteti a lelket, és kicsit visszarepít a Múltba, amikor a Kenyeret még tisztelet övezte.
(U.i.: Szerencsére egyre többen vagyunk, akik hasonlóan érzünk így. 🙂 )
És egy kedvenc képem a Pinterest-ről:
Örömteli Kenyérsütéseket kívánok minden kedves Látogatómnak
Angyalgalushka
Niki
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: