Az idei Húsvét egy nappal kevesebbnek bizonyult, mivel a Pékmester behívott a többiekhez. Nagyon örültem neki, mivel ezek szerint sejtette, hogy csak tudok már valamit segíteni a pékeknek. 🙂 Nos tehát elkezdődött egy 3 napos nagy kihívás, nekem, egy ,,nem-péknek,, a mind szakképzett, és több éve sütő szakemberei között, de azt hiszem jól álltam a sarat. 🙂 Most megtudhattam igazán, milyen az igazi arca a pék-szakmának. Talán egyszer sikerül majd még komolyabban ,,pékeskedni,,… 🙂
Senki ne gondolja, hogy ez a szakma egy leányálom. Én mondjuk sosem gondoltam, és mindig is tiszteltem a Többieket, mert nem egyszer volt lehetőségem belátni a kulisszák mögé, sőt ami rettentő szuper, hogy a Mester sohasem zavart el a táblától, a Többiektől pedig mindig lehetett kérdezni, egy-egy formázást kipróbálni, készséggel segítettek, magyarázták. Ezúton is köszönöm Nekik.
Szóval teli élményekkel vonatoztam haza Jászkisérre, ahol Anyukámék vártak finom húsvéti étellel, és ott várt a két nagyon régi péklapát, amivel Mama anno még dolgozott, bár mostanra átszakosodott hólapáttá, de azt hiszem többé nem kell havat lapátolnia, mert megkértem Anyut, hogy hagyjuk meg mint régi -dísz- péklapát, nekem, az utókornak. Szépen le is tisztogatta, megtörölte mindkettőt, és ott várt a szobámban. Hihetetlen volt kézbe venni őket. 🙂 Az íróasztalomon pedig nem más várt, mint az én kis édes Bölcsőm, amit a jászkiséri Krizsai Pékségtől szerzett Anyu: egy kenyér Kelesztő kosár. 🙂 Az öröm határtalan volt, és át is ugrottunk Mamához, hogy a kertben lefotózzon a lapátokkal, és a régi nyári kemencével, amiben még anno Kenyér, és kalács, hurka, és minden földi jó kisült. Mára az ideje lemúlt, befalazták, sok-sok évvel ezelőtt. Talán ezen fotó az utolsó, hogy emléket állítottam a régi nyári kis konyha Kemencéjének… Hát igen. Könnyem tudna folyni tőle, de el kell fogadnom, hogy elmúlt. Az emlékezetemben él tovább. Mint a kis kamra is, a benti, nagy kemence kivezető nyílása már csak, ami tátong. Szintén lebontott, befalazott kemence. És néhány igazi régies kamrás momentum: a szalonnák, a hagyma, a tálak,a polcok, a régi mérleg…
Ismét Áldott Húsvétot kaptam a jó Istentől, habár rövidebbet, mint tavaly 2016-ban, igaz az a sütkérezésről szólt, ez az idei pedig egészen másról…. de most beszéljenek a képek….
A péklapátokkal, és a nyári konyha volt kemencéje.
A benti kemence régi kivezető nyílása. 
…és a várva várt kelesztő kosár a Krizsai Pékségből. 🙂
…és a kamrabéli szépségeink. 🙂
No és a kis szőrgombócunk, akiről bár nem írtam itt most, de csak nem tudok szó nélkül elsunnyogni mellette, az egy éves kölyökmacskánk, MirrMurr:
🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: