Nemrég találtam az interneten ezt a kis gasztronómia-történeti ,,minilexikont,, melyben pár szóban leírják közismert és közkedvelt ételeink és italaink jelentését, és rövid történetét. 🙂
Külön kiemelném, hogy az általam olyan kedvelt “pite” eredeti jelentése: kenyér. 🙂 A pitének szeretnék majd egy külön bejegyzést szentelni, melyben bemutatom kedvenc Pinterest-képeimet, ötleteimet, hogyan tehetjük ezt a remek süteményt még különlegesebbé. 🙂
A mai bejegyzéshez pedig az eredeti szöveg és a hozzátartozó link:
http://borsa.hu/etimologia_a_gasztronomiaban/20110322
Piskóta – az olasz biscotto, azaz szó szerint ’kétszersült’ alakváltozata. A magyarba a németből került be 1600 körül, de a szó rengeteg más európai nyelvben, például az angolban (biscuit) és a franciában (biscotte) is megtalálható. Eredeti jelentése az idők folyamán megváltozott, hisz mi már nem kétszersültet vagy kekszet, hanem egy könnyű, tojásos süteményfélét jelölünk ezzel a szóval.
Pogácsa – a legkorábbi fennmaradt magyar írott szöveg, mely tartalmazza a pogácsa szót, 1395-re datálható. A szó a latin focus (’tűzhely’) szóból ered, ebből lett az olaszban fogaccia (’hamuban sült tészta’), innen került a délszláv nyelvekbe (’pogaca’), onnan pedig hozzánk. Ezek szerint a hamuban sült pogácsa nem csak a mesékben létezett. A szó egyébként továbbra is él az újlatin nyelvekben is, gondoljunk csak az olasz foccacciára vagy a provanszi kenyérfélére, a fougasse-ra.
Zsemle, kifli – Mindkettőt a németből vettük át (Semmel, Kipfel), ők viszont a latinból. A zsemle szó őse a latin simila, melynek jelentése: a legfinomabbra őrölt búzaliszt. A Kipfel a latin cippus szóból származik, melynek jelentése ’cölöp, karó’ – nyilván a péksütemény formájára utalva.
Bejgli – A német Beugel szóból ered, ami hajlítottat jelent (beugen: ’meghajlítani’). Bejglink tehát névrokona az Amerikában rendkívül népszerű, az európai zsidó bevándorlók által elterjesztett kör alakú péksüteménynek, a bagelnek.
Puding – Az angol szó (pudding) nálunk mára csak egy bizonyos fajta desszertet jelöl, de ez nem mindig volt így. Hazájában máig tágabb jelentéssel bír: a véres hurkát például fekete pudingnak (black pudding) hívják. A hurka szó a latin nyelvekben is a pudding egy alakváltozata: franciául boudin, olaszul budino. A szót eredetileg bármilyen édes vagy sós, gőzölt vagy főzött masszára alkalmazták.
Ostya – A latin hostia szóból ered, melynek jelentése ’áldozat’. Egyértelműen a katolikus egyházban az áldozásnál használt szent ostyára utal a jelentése.
Pite – Ez a szavunk az újgörögből származik, nyelvészeti szempontból rokonságban áll a nálunk is ismert pitával és a török pidével. Eredeti jelentése ’kenyér’, manapság inkább egy bizonyos fajta süteményre használjuk.
Derelye – Egy lassan feledésbe merülő szó, a dereglye alakváltozata, melynek jelentése ’kis hajó, ladik’. A tészta hajócskaformájáról kapta a nevét. Az ilyenfajta névválasztás egyébként nem idegen a magyar nyelvtől, gondoljunk csak a barátfülére, a kakaós csigára vagy túrós táskára.
Bor – Míg a legtöbb indoeurópai nyelvben a latin vinum szó valamelyik változata jelöli a finom nedűt, a magyarban már István korában is bornak hívták, legalábbis az első írásos bizonyíték ebből az időből származik. A szót az ótörökből vették át őseink, feltehetőleg vándorlásaik alatt – ekkortájt ismerkedhettek meg a szőlőtermeléssel is.
Pálinka – A nemzeti röviditalunkat jelölő pálinka szó átvétel a szlovák pálenkából, melynek jelentése ’égetett’. 1630 előtt nem is szerepel írásos emlékeinkben, ami arra enged következtetni, hogy őseink már sokkal korábban söröztek és boroztak, mint pálinkáztak.
Só és sav – Érdekes módon sok nyelv, köztük a magyar is, sokáig nem tett különbséget a sós és a savanyú ízérzet között. Só szavunk így a finnugor savanyú szó tövének továbbképzett változata. Egyes toldalékoknál pedig újra felbukkan az eredeti szótő: gondoljunk csak a „sava-borsa” kifejezésre. További bizonyítékként szolgál például a savanyúvíz-források sóskútként való jelölése, illetve a sóska is savanyú, nem pedig sós íze miatt kapta ezt a nevet.
Végezetül: ki gondolná, hogy az egészséges, illetve az egészségtelen táplálkozás legközhelyesebb példái, a saláta és a szalonna tulajdonképpen ugyanazt jelentik? Pedig így van: mindkettő a latin sal (’só’) szóból származtatható, jelentésük sózott. A saláta közvetlenül az olaszból (eredeti jelentése szerint ’sózott előétel’), míg a szalonna a szláv nyelvekből került a magyarba.
Szilvalekváros derelye (kép: internet)
Fehérbor (kép: internet)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: