Viszonylag régen írtam már a blogba, mert most minden gondolatom ,,jövővel,, van tele, és azt hiszem megtaláltam a nagy szerelmet, remélem végre ,,lehorgonyzok mellette,, ez pedig: a kenyér (és a kalács). Az igazi, házi, régifajta, Kovászos Kenyér (és a szép, foszlós Kalács).
Eddigi bejegyzéseim végig az útkeresésről szólnak, nem tagadom, de igazán örömteli és finom ,,útról,, van szó. De a Kenyérhez, és az édes változatához, a Kalácshoz egy igazán mély érzelem kezdett el fűzni. Meglátjuk mit tudok kihozni belőlük..
De természetesen addig is enni kell, és hogy bírjam a tanulást a munkát, egy igazán tápláló, tavaszi-átmeneti levest választottam ma, hiszen volt még egy darab káposztám a mélyhűtőben, hát rajta, legyen belőle káposztaleves, és koronázzuk meg az ízeket egy darabka otthonról hozott, házi, saját kolbásszal. 🙂 Olyan zamata és színe, zsírossága lett tőle hogy ha tehetem, és éppen levest főzök, biztosan teszek bele egy kis kolbászt.
A recept saját, ízlésemnek megfelelően csak ,,összedobáltam,, és összefőztem a hozzávalókat, és az eredmény, egy mennyei, laktató, tésztát nem is igénylő -Leves lett. Mellé akár egy kis sütemény, és kész is a vasárnapi ebéd. 🙂
- egy kisebb fél darab káposzta
- 2 db sárgarépa
- 1 db vöröshagyma
- 3-4 db kisebb krumpli
- kb. 15 cm házi kolbász
- 1 db paradicsom
- só (ízlés szerint)
- őrölt fekete bors (ízlés szerint, én mondjuk imádom)
- petrezselyem zöldje (én szárítottat használtam éppen)
Egy lábasban a vizet feltettem főzni, és megsóztam. Amíg fől, a répát és a krumplit felkockáztam, a hagymát felcikkeztem, a paradicsomot felnegyedeltem, és a kolbászt összedaraboltam, tördeltem kézzel (elég töredezős a miénk), paradicsomot is felnegyedeltem, végül a káposztát leveleire szedtem, és kisebb darabokra vágtam.
Ha felforrt a víz, a fűszerek kivételével minden hozzávalót beletettem, majd egy picit vártam, és úgy tettem bele a fűszereket. Így, kevergetve közepes lángon addig főztem, míg a krumpli és a répa meg nem puhult.
Jó étvágyat 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: