Mai bejegyzésem dupla sütésű, mivel egy tésztából kétféle süteményt készítettem. De még mielőtt jön a recept, kicsit elkalandoznék gondolatban, ha megengeditek. 🙂
Jeles alkalom ez a bejegyzés nekem, hiszen majdnem pontosan 1 évvel ezelőtt (2016. március 6-án) készítettem el ezt a Sütéses-főzéses gasztronómiai blogot, melyben a kedvenceimre fektettem a hangsúlyt, és igyekszem ezt az utat továbbra is követni, hiszen úgy érzem, és úgy is látom, hogy vannak Emberek, akiket megfog még az egyszerű, vidékies, nem bonyolult inkább házias ízvilág, és az ezekhez társuló receptúrák, történetek és érzések, hangulatok. Emlékszem, milyen sokáig, hónapokig gondolkoztam hogy süteményes vagy főzéses/ételes blog legyen, majd már blog-írás közben rájöttem, nem tudok csak ez vagy az lenni… Amihez kedvem van, azt készítem az én ízlésem szerint alakítom. Hiszen a konyhában történik minden jóság, és a sütő sem haragszik ha a kalács után oldalast sütök benne… 🙂 Így kerek ez az egész.
Innen indultam hosszú útra, s még csak az elején vagyok, nem is gondoltam volna még anno, hogy valami mellett így ki fogok tartani, mint ez a blog. A tudásom nem annyira az iskolából származik, inkább innen-onnan, otthonról, Anyuéktól, újságokból, és az internet segítségével, gyakorlatba áthelyezve tanultam.
Az Alföldről jöttem. A tanyasi világból való leszármazottjaim élettörténeteit hallgatni emlékszem, nagyon szerettem. Mindent ami régi. Azt hiszem pont a régi világ szeretete és tisztelete az, ami vezérli ezt a Blogot is előre. És milyen jól megfér egymás mellett a régiesebb stílusú receptgyűjtemény a mai, modernebbek mellett. 🙂 Ki-ki a saját maga által kedvelt stílusában, és gondolatai-nézetei alapján kiválaszthatja, melyik Úton is indulna el. Én is próbáltam modernizálni, beláttam, nem ment, mert a Régihez mindig visszahúzott a szívem.
Na és akkor most jöjjön a recept, a csodálatos régi Süteményeskönyv-általi kalácstészta. Maradok híve, készítem Belőle a jóságokat. 🙂
Fonott foszlós kalács:
-50 dkg liszt
-2 dkg élesztő
-pici só
-1 tojás és 1 sárgája
-2,5-3 dl langyos tej
-4-5 kávéskanál cukor (de ízlés szerint lehet az 6 is 🙂 )
-5 dkg olvasztott vaj
(- 1 felvert tojás lekenni a kalácsot)
Túrótöltelékhez:
-25 dkg túró
-cukor ízlés szerint
-1 tojássárgája
-pici reszelt citrom, vagy narancs héja
Továbbá:
-5 dkg vaj olvasztva
-1 vaníliarúd kikapart magja
-cukor
-kókuszreszelék
-őszibarackbefőtt kb 6 db
Egy keverőtálba ütöm a tojásokat, ráöntöm a langyos tejet, belemorzsolom a friss élesztőt. Elkeverem.Most hozzáteszem a lisztet majd a cukrot és a sót, és dagasztani kezdem. Ha már félig ki van dagasztva, hozzáadom apránként az olvasztott vajat, és addig gyúrom, míg fényes, sima felületű lesz a tészta és elválik az edény falától. Most letakarva pihentetem egy jó fél órát, hadd keljen. Utána kettéosztom, gombóccá formálom őket, és 10-15 percig letakarva ismét pihentetem.
Közben a túrótölteléket elkészítem: Mindent egyben elkeverek. Továbbá elkészítem a vaníliás kenővajat is: az olvasztott vajban elkeverek a rúd vanília kikapart magját. Vékonyan felszeletelem a barackokat. Két közepes tepsit kibélelek sütőpapírral. Mindkét bucit téglalapra nyújtom (nem lesz nagy, Mindenki érzi meddig engedi a tészta. 🙂 ), az egyiket megkenem a vaníliás vajjal, megszórom kristálycukorral, el is egyengetem rajta, hogy egyenletesen legyen mindenhol, és megszórom a kókuszreszelékkel. Ezt is elegyengetem a tésztán. Meglocsolom a vaníliás vajjal és megsrpiccelem picit vízzel. Végül feltekerem, mint egy kakaós csigát, középen kettévágom, úgy hogy a végét meghagyjam tekercsnek, és a keletkező két szárat óvatosan feltekerem. a feltekert kalácsot megkenem tojással, és a maradék vajjal. Pihentetem kb 15-20 percig.
A másik kinyújtott tésztára pedig a túrótölteléket terítem rá, és sorban elhelyezem rajta a barackszeleteket. Feltekerem, és 6 db-ra vágom. Beleteszem őket a másik tepsibe, és tojással lekenem őket. Pihentetem kb 15-20 percig.
Ha letelt a pihenési idejük, és ismét meg is keltek, újra lekenem a tojással, és kb 175 fokos előmelegített sütőben készre sütöm őket.
Tálaljuk. Díszítésképpen a csigákat megszórhatjuk porcukorral. Jó étvágyat. 🙂
U.i.: És végül, de nem utolsó sorban megemlékezem a gyerekkoromról ezzel a kis Őzike nippel. Régen nagyon sokat volt a kezemben és játszottam vele, talán ezért is van vagy 3-4 törés rajta. De sosem dobtuk el, mindig megragasztottuk. Talán épp e kis hibája révén oly értékes számomra, hogy a bizsus dobozban foglalt helyet, az emlékek és a kis angyal kép mellett, amely a kiságyam felett volt… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: