Mai bejegyzésemben a kedvenc stílusomról fogok kicsit ódákat zengeni, de azt hiszem vidéki lányként (Jászság az otthonom 🙂 ) ez teljesen megengedett, s talán néha felbukkanó honvágyamat is enyhíteni tudja.
Igaz ezeket a képeket az Interneten találtam, de ha pl. lenne egy kis picike vendéglátó egységem, biztosan régies, vidékies stílusban rendezném be. Jah, és fontos szempont lenne, hogy legyen benne valami népies, vagy akár igazi népművészeti tárgy. Egy kredenc, vagy a terítő, esetleg a csodaszép régies tányérok.
Elsőként vajon mi mást is mutatnék meg Neked, Kedves Látogatóm, mint ezt az álomszép népies motívummal díszített kemencét. Micsoda kenyereket, kalácsokat lehet ebben sütni. 🙂
Nekünk is volt otthon kemence Mamáéknál, még meg is van az ajtaja, emlékszem jó kormos belül… Sosem tudtam hogy az a kormos ajtó mihez volt… gondoltam a kéményhez tartozik. Tévedtem. 🙂 Kemence állt a kis, nyári konyhában, és ott sütött még Mama is. Igaz ma már csak egy sparhelt van a helyén.
Mindig is szerettem a régi, régies tárgyakat, emlékeket és mindent amit megszépít az Idő. Ami régi, még élhet új életet, ha szeretnénk hogy csendes történetével hozzájáruljon a Mához. Egy kis pengeél, a múlt és a jelen találkozása.
És hát ha már megemlítettem a kredencet, hát íme, egy világos -felújított- szépség. 🙂
A kék színt pedig minden formában kedvelem: legyen az modern, vagy antik (antikolt) bútordarab. Döntetlen, mindkét szekrény nagyon szép, egy fényben úszó konyhában tökéletes lehet. 🙂
Ó.. bárcsak ilyen lenne majd a konyhám felülnézetből. 🙂 Nagyon szeretem a fűszereket, gyógynövények illetát, habár nem főzök sokféle fűszerrel, és nem iszom gyógyteát, pedig tudom milyen egészséges, és az orvost is távol tartja (biztosan). De az illatuk, és üdeségük még engem is megfog. Olyannyira, hogy már van is egy cserépben rozmaring, és egy másikban bazsalikom. Jól érzik magukat. Remélem sokáig élni fognak.
Ez az étkező-kompozíció is megfogott. Talán a középen található faragott tükör emeli a képet…
És végül, de nem utolsó sorban az igazi Múlt összemosása a Jelennel. 🙂
Amikor hazamegyek, bár nem ilyen a konyha, én mégis így érzem magam benne, mert tudom hogy szeretettel van benne főzve, megbecsülve az étel és a hozzávalói, és mindig jó érzés a konyhában lenni. Otthon.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: