A mai bejegyzésem nagyon hosszúra fog sikerülni, de akit érdekel a téma, el fogja olvasni biztosan. 🙂 Az utóbbi időben el voltam nagyon tűnve és tűnődve. Érkezett valami a gondolataimba, és az életembe, amit lehet hogy nem fogok egyhamar kitörölni a fejemből: a régi stílusú Kovászos -igazi- kenyeret. El nem tudom képzelni, hogy nagyanyáink mindennapi… Tovább »
Az első kovászos Kenyerem.
A mai bejegyzésem nagyon hosszúra fog sikerülni, de akit érdekel a téma, el fogja olvasni biztosan. 🙂 Az utóbbi időben el voltam nagyon tűnve és tűnődve. Érkezett valami a gondolataimba, és az életembe, amit lehet hogy nem fogok egyhamar kitörölni a fejemből: a régi stílusú Kovászos -igazi- kenyeret. El nem tudom képzelni, hogy nagyanyáink mindennapi… Tovább »

Viszonylag régen írtam már a blogba, mert most minden gondolatom ,,jövővel,, van tele, és azt hiszem megtaláltam a nagy szerelmet, remélem végre ,,lehorgonyzok mellette,, ez pedig: a kenyér (és a kalács). Az igazi, házi, régifajta, Kovászos Kenyér (és a szép, foszlós Kalács). Eddigi bejegyzéseim végig az útkeresésről szólnak, nem tagadom, de igazán örömteli és finom…
Már egy ideje szerettem volna elkészíteni ezt a szintén egyszerű, de nagyszerű ételt, ami ráadásul személyes nagy-nagy kedvencem, mivel imádom a lepirított, jó ízes-borsos káposztát. És tésztának pedig itt is a fodros nagykockára esett a választásom, hiszen emlékeim szerint is ilyenből készül(t) Otthon. A piacon vettem egy kis fej káposztát, ami kb. 1,1 kg…
Nagy kedvenc otthon ez a sós aprósütemény, szinte nincs olyan vendégfogadás, hogy ezt Anyukám ne süsse meg. A siker az mindig garantált, hiszen finom pizzakrémmel van töltve, amit kortól és nemtől függetlenül Mindenki szeret. 🙂 Baráti összejövetelekre sör-és borkorcsolyaként is megállja a helyét. A mókás nevét pedig alakjáról kapta, mert olyan mint egy kövér egérke….
Ezt a szép, és megható történetet a mindennapi kenyérről, a Konyharegény blog bejegyzéseként találtam ma reggel egy nagy közösségi oldalon, de amint elolvastam, tudtam, hogy meg kell osztanom itt is Veletek, annyira szép és tanulságos. 🙂 A mindennapi kenyér Egy kisfiú nagyon szerette a kenyeret, de ha jóllakott, a maradékot elmirzselte-morzsálta. Vagy éppen eldobta….
Mai bejegyzésem dupla sütésű, mivel egy tésztából kétféle süteményt készítettem. De még mielőtt jön a recept, kicsit elkalandoznék gondolatban, ha megengeditek. 🙂 Jeles alkalom ez a bejegyzés nekem, hiszen majdnem pontosan 1 évvel ezelőtt (2016. március 6-án) készítettem el ezt a Sütéses-főzéses gasztronómiai blogot, melyben a kedvenceimre fektettem a hangsúlyt, és igyekszem ezt az utat…
Mai bejegyzésemben a kedvenc stílusomról fogok kicsit ódákat zengeni, de azt hiszem vidéki lányként (Jászság az otthonom 🙂 ) ez teljesen megengedett, s talán néha felbukkanó honvágyamat is enyhíteni tudja. Igaz ezeket a képeket az Interneten találtam, de ha pl. lenne egy kis picike vendéglátó egységem, biztosan régies, vidékies stílusban rendezném be. Jah, és fontos…