(Az Otthon, nyáron. Készült: 2015. július vége)
Itt van a nyár, itt van újra… Emlékszem, tavaly ilyenkor még csak egy halvány álom volt ez a blog, és most itt írom a következő bejegyzést, ami éppenséggel egy gondolatsor ismét. Akkor tör elő belőlem általában a gondolatsorok megfogalmazása, amikor közeledik az idő, hogy ismételten Hazamenjek, haza a Jászságba.
Amikor lélekben szinte már nem is itt vagyok Budapesten, hanem Otthon. Várom és tervezem miket fogok csinálni. Szeretném, ha a nyári hazai kis kiruccanásom is mint Húsvétkor, olyan lenne, mint egy gasztronómiai magazin: telis-tele házi finomságokkal. Otthon a kiskert mindent kitermel nekünk, amire a legfőbb szükségünk van, zöldségeket mindenképpen.
…De nem kell elhanyagolnunk az öreg sárgabarackfát sem, mely oly öreg, és oly beteg már, és mégis… Nyáron határozottan boldogabb az élet, vidéken is ugyanúgy mint itt a fővárosban; hiszen ilyenkor nyáron minden áldott évben összeszedi halványulóban levő erejét az öreg sárgabarackfa, és ha nem is mázsányi, de korához képest nem hoz rossz termést. Mézédes, illatos és gyönyörűen bársonyos. Esszük is, de leginkább lekvárnak teszik el Anyukámék.
Íme a szép öreg fa, amibe szinte szerelmes vagyok:
Idén, 2016 Húsvétján már gazdag virágzattal:
Alig várom hogy hazamenjek a nyári szabadságom alkalmából pár napra, és megláthassam teljes pompájában, remélem idén is már ehetjük finom lédús gyümölcseit.
Persze a kertünk hemzseg a virágoktól, ehető virágoktól is, zöldségektől, ami pedig nincs, az minden a piacról beszerezhető, ezerszer jobb egészségben, mint a Fővárosban. Szóval lesz mit enni, készíteni ide is, majd a blogra. 🙂
Ha nekem egyszer lenne receptes könyvem, éttermem vagy bármi gasztronómiai kötődésem, a vidék ízeit, áldásait biztosan nagyra értékelném továbbra is mint szóban, interjúban, és visszaköszöntve a tányéron. 🙂
Üdvözlettel:
Czókoly Nikoletta, a blog írója
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: