Mindig is tartottam a kelt tésztáktól, de az első aranygaluska sikere után azt hittem végre sikerült legyőznöm eme fóbiámat. Hát nem! Valamiért tartok attól, hogy nem indul el az élesztő, nem kel meg a kidolgozott tészta.
De ma ismét tettem egy próbát, hogy legyőzzem a kelt tészta-aggódásomat, ezúttal egy kis fél adagnyi fonott kaláccsal próbálkoztam. Bevallom nőiesen, itt szárított élesztővel dolgoztam, egyrészt gyorsasága miatt is, továbbá mivel csak kis adag kalácsot sütöttem, így úgysem használtam volna el egy kocka élesztőt, kidobni meg sajnáltam volna, akármennyi alig 100 forint. Így a fél szárítottat szépen elcsomagoltam a következő kalácsig. Majd ha gyakorlottabb leszek kicsit, úgy váltok én is ,,rendes,, élesztőre. 🙂
Tavaly, 2015 Karácsonyám megörököltem Nagymamámtól ezt a régi süteményes könyvet, pár kézzel írt, némely igazi antik-féle darab: foszlós, sárguló lapon nyugvó receptet, és részletet. (Szívem csücskeinek kis darabkái.)
Nos, első fonott kalácsomat úgy gondoltam, eme Könyvből fogom elkészíteni, de azt hiszem nem ez az utolsó receptem innen, amit hozok ide, a blogra.
Igazi, régies receptgyűjtemény, telis-tele jobbnál-jobb tésztafajtánkénti süteményleírással.
Tehát a recept:
Fonott foszlós kalács:
(tehát én FÉL adaggal dolgoztam, és szárított élesztővel, továbbá fél citrom héját is belereszeltem. IDE a könyvbeli receptet írom le, egész adagra.)
-50 dkg liszt
-langyos tejjel megkelesztett élesztő, 2 dkg
-késhegynyi só
-1 egész tojás, és egynek a sárgája
-4-5 kávéskanál cukorral elkevert langyos tej (kb.:2,5-3 dl) Hogy jó gyenge tésztát kapjunk.
Jól kidolgozzuk, míg szép sima lesz, és hólyagokat vet.
Ekkor részletesen beleöntünk 5 dkg olvasztott, langyos vajat (ettől lesz foszlós), és újból simára dolgozzuk.
Tetejét kissé meglisztezzük, majd meleg helyen lassan megkelesztjük. (Jól meg kell keleszteni, különbem megreped.) /Nyilván ettől lett rusztikus az enyém is 🙂 De első kalácsnál még belefér, azt hiszem, tanultam belőle./
Belisztezett deszkán annyi részre osztjuk, amennyi ágban szeretnénk fonni. Fonás közben az ágakat megcsavarjuk, majd kivajazott-lisztezett tepsiben újra kelesztjük.
Felvert tojással megkenve, lassú tűzön pirosra sütjük.
(Én ezt a fél adagot sütöttem fél óráig 200 fokon, továbbá dagasztásnál, amennyiben a tészta úgy kívánja, lehet a lisztet pluszba adagolni, míg szép tésztát nem kapunk.)
Ha kihűlt szeleteljük, megkenhetjük nutellával, vagy aki a hagyományos ízeket kedveli, bármilyen lekvárral..
Jó étvágyat kívánok 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: