Múlt a jelenemben, jelenem a jövőmben… Gondolatok a múltról, álmok a jövőről…

Felhoztam pár régi szép holmit otthonról Budapestre.
Csupa-csupa régi szép emlék, melyet szeretnék ,,átmenteni,, a jelenembe, és egyúttal a jövőmbe is. Régi nagymamám hímezte kis terítő, szintén általa horgolt pici csipketerítők, régi süteményformák, csillagcsöves tortadíszítő (mellyel már soha többé nem lehet dolgozni, mert ,,eljárt,, felette az idő; inkább csak mint lelket erősítő, biztató talizmán van jelen a konyhában), süteményes tányérok, és a kis régi lisztes szita 🙂

Még számomra is megható kis fotósorozat született ezen régi tárgyak bemutatása alkalmából, mely talán kedves ajándék lehet az Otthoniaknak, alkalom egy kis nosztalgiázáshoz -mint ahogy most én magam is teszem. Persze célom is van velük:
Nagyon szeretném, ha ezek a régi, otthoni tárgyak velem lennének a jelenemben, és elkísérnének, majd helyet foglalnának a jövőmben. Persze ezek csak tervek, álmodozások, igyekszem minél többet a valóságba is átültetni.

Hiszek a múltból való táplálkozásban. Hiszem, hogy a valódi szépség, érték az sosem halványul, az Idő vasfoga nem tehet kárt benne, legfeljebb karaktert ad neki, értékét növeli. Ebben az esetben az Idő múlása inkább kegyes, mintsem az elmúlást hordozná magában. Persze egy régi tányér eltörhet, a csipke elszakadhat, ha a Jóisten kegyes, többé-kevésbé meg tudjuk javítani, ragasztani, toldani-foltozni őket.. Lehet nem lesznek olyanok, mint régen, de a törés -és a szakadásvonalakon túl ugyanúgy magukban fogják hordozni a múltból a jelenbe áthozott szépséget.

Bízom benne, hogy ezek a szép régi otthoni tárgyak a rögös úton Átkísérnek a jelenemből… a Jövőmbe.